Nem volt mindig így, mint manapság, hogy a Tiszazug elfeledett borvidék számba megy.  Az előttem járó generációk sokat tettek a név felemeléséért, de aztán 40 év alatt minden elveszett.  Tisztelegve az előttem járó generációk boros fáradozásaiért, most, én ápolom családom és szülőfalum ősi hagyományait .

Itt születtem, és mégis rengeteg izgalmas időt kellett eltöltenem, míg felfedeztem magamnak azt a kincset, amibe beleszülettem. Hagyományként kaptam a szőlőt a bort, úgy, hogy csak a nagyapámnak volt szőlője, pincéje, bora. Az apám csak keserűen mesélhette az édes szőlős-boros emlékeit.

  Az élet úgy hozta, hogy egy generáció kényszerű kihagyás után nekem jutott az a feladat, hogy újra felépítsem a családom  szőlős-boros hagyományait. Az őseim lélekben rengeteget segítettek, mert éreztem, hogy mellettem állnak. Lábaimmal belegyökereztem ebbe a tiszazugi földbe, őseim gyökereimet erősítik, táplálják.

Ha rám találsz, nemcsak a boraimat fogod megkóstolni, hanem elviszel a lelkedben egy darab Tiszazugot is!