Pillantás a múltba

Az első oldalon olvashattad, hogy mennyi fáradsággal teli örömmel fedeztem fel szülőföldem titkait. Ebből szeretnék egy kis összefoglalót adni.

Egy kicsit messze kell menni az időben!

Az első Tálas bejegyzés a Tiszakürti Református Egyház anyakönyvébe 1685-ben történt, vagyis nem is egy hanem rögtön kettő: Tálas János és Tálas András. Utána kutattam a Tálas név eredetének is. Igen nagy valószínűséggel az erdélyi Tálasfalva volt az ősi családi fészek. A település katonával fizetett adót a királynak. A katonának elvitt emberek leginkább nem tértek haza, még akkor sem, ha a súlyos harcokkal teli katonaévek után életben maradtak. A harcos évek után szétszéledő végvári vitézek gyakran ragadtak le egy-egy menyecske szoknyája mellett. Valószínűleg két Tálasunk is ilyen lehetett.

A török időkben azon ritka települések között volt Kürt, ami nemhogy kihalt volna, hanem még a környező települések menekültjeit is befogadta. Így a török uralom elmúltával, robbanás szerűen el kezdett szaporodni a falu népessége. És persze vele együtt a Tálasok is. (Olyannyira, hogy volt 10-15 évvel ezelőtt olyan állapot, hogy csak Tálas Lászlóból volt 12.) Családi ágazatok jöttek létre, a családokat betűs előnévvel látták el. Volt olyan időszak, amikor a feleségek neveinek első betűje volt a megkülönböztető jel, pl.: Tálas András és felesége Ferenc Ida utódai az F. Tálas nevet kapták és ők lettek a Ferenc Tálasok. A mi családunk K. Tálas-ként volt ismert. Kis Tálast jelentett, mert állítólag az őseim igen kis termetűek voltak.

Tiszakürt, annyira ősi település, hogy legalább 4000 évre visszamenően lakott település lehetett. Itt, ezen a portán, ahol a pincém és a lakóházam áll  bronzkor első időszakából kerültek  elő cserepek, de most, hogy épül az új 44-es út régebbi emberi nyomok is felbukkantak. Ősidőktől fogva a Tisza egy forgalmas átkelője volt itt egészen a XVIII század elejéig, amikor a folyónk átrendezte a tájat. A Tisza mentén ritka volt a jó átkelőhely. Általában vizes mocsaras környezete miatt, megközelíthetetlen volt a folyó. Kürtön az átkelő széles, lapos, sekély folyószakaszán, biztonsággal át lehetett kelni évezredeken át.

Hogy kerül ide a szőlő, bor?

Ez megint egy hihetetlennek tűnő történet! Ezt a lehetőséget nem a Tisza teremtette meg az itt élőknek, hanem a jégkorszaki Duna. De nemcsak azt hogy szőlőt termeszthetünk, hanem azt is, hogy jó minőségű vizet iszunk,  és termálvizekben gazdag a környék. A jégkorszak felmelegedési időszakaiban, az olvadó gleccser jégéből kiszabaduló talajképző anyagokat a víz fajsúlyuk szerint szétválogatta és különböző helyein rakta le a feltöltődő Kárpát-medencében. Ez egy hosszú folyamat volt, de a végén teremtette meg nekünk a Jó Isten a szőlőnek való talajainkat. A mostani altalajok 50-80 cm mélységben homokos löszök, míg a feltalaj különböző színű, leginkább  barna homoktalajok. A Duna vize által szállított talajképző anyagok a síkságon szétterültek, kiszáradva, a hatalmas szelek, akár több száz méteres dombokba is rendezhették. Ez a dombsor mára már nagyon leromlott állapotú. Tulajdonképpen a Szolnok alatti Szandaszőlősnél kezdődik, majd  Tiszaföldvár- Cibakháza környékén kiszélesedik, majd Nagyrév-Tiszainoka határában újra szűkül egy kicsit, hogy erőteljesen  újra kiszélesedve több tiszazugi falu határát (Tiszakürt,Tiszainoka, Cserkeszőlő, Tiszasas, Tiszaug, Csépa) képezhesse. Ez utóbbi hatalmas, környezetéből ma is kissé kiemelkedő képződmény adja a talajtani alapját a szőlőtermesztés lehetőségének itt a Tiszazugban.

Hogyan is kezdődött?

A szőlőtermesztést, amolyan kényszerűségből kezdtem el. Előző feleségem a termelőszövetkezetben dolgozott és amikor1985 telén az alföldi szőlők teljesen elfagytak, mivel nem volt annyi munkáskéz, a tsz rákényszerült, hogy új lehetőséget adjon a dolgozóinak. Újra fel kellett nevelni a felvállalt ültetvényrészt és a 30%-át szőlőben beadni, nekünk vállalni kellett a művelés költségeit. Szóval ezzel indultam. A rendszerváltás előtt újra termőre fordítottuk a visszafagyott szőlőt, és elég szép pénzeket kaptunk két éven keresztül.(27 Ft/kg) A kényszer vitt a borászkodás elkezdéséhez is. 90-ben, amikor eljött a szüret, teljes bizonytalanság volt az eladásban. Megjelentek kétes felvásárlók, kihasználva a szőlőtermesztő kiszolgáltatottságát, és az előző évek szőlőárának a harmadát ajánlották. Ekkor összeszedtem minden borász tudásomat, kapcsolataimat, és szereztem 40 db 200 literes PP műanyaghordót /barna Olympos-os citrom juice-os hordó/. Azzal az elhatározással készült az első borom, hogy bármi történjen is, akkor sem adom oda 7 Ft-ért a sok erőfeszítéssel megtermelt szőlőmet. Elkészült, és el is tudtam adni.

Két évvel később a fehér szőlő mellé a privatizációkor Kékfrankos ültetvény is került. Legyalázott állapotban volt, de mivel kertész a szakmám, amit lehetett felújítottam, kondícióba hoztam az ültetvényt.

Tovább kellett lépni.

Ez sem volt egyszerű! Sokat jártam borversenyekre bírálni, ott szereztem egy nagyon jó barátot. Sokat beszélgettünk és én elmondtam neki, hogy igazából szeretnék Cabernet sauvignon ültetvényt. 1997-ben, egy novemberi délutánon sikerült neki meglepetést okozni nekem. Volt neki ebből a fajtából törzsültetvénye. Az egyik vevője nem vitte el a megszedett vesszőt, és felpakolta az utánfutójára, elhozta nekem. Tényleg meglepődtem, mert területem sem volt, ahová elültethettem volna. Eliskoláztam, és terület is lett hozzá. Mire ültetvény lett volna belőle, újabb téli fagy ért bennünket 2005-ben. Akkor aztán a többi ültetvényemet is kivágtam, mer megint tövig fagyott. És újra telepítettem.

 

Így alakult ki a jelenlegi fajtaszerkezet:

Fehér fajták: Rajnai rizling, Chardonnay, Kövidinka

Kék fajták: Kékfrankos, Cabernet sauvignon